Az Egészségház nyolc évig tartó kulturális és művészeti tevékenysége meglehetősen sokszínű volt. (2006-ban és 2007-ben rendeztünk kiállításokat.) Mindegyik kiállítást szeretettel fogadták betegeink, különös nagy örömöt okozott szervezőknek és betegeknek egyaránt, amikor egy gyermekkorú, vagy tehetséges fiatal alkotásait állítottuk ki. Az elmúlt évek alatt kristályosodott ki bennünk, hogy Egészségházunk szellemiségéhez azok a kiállítások állnak közelebb, amelyek gyerekek, ifjú tehetségek műveit mutatják be. A megújult Bagoly Galériában nekik, fiatal, amatőr alkotóknak, alkotóközösségeknek szeretnénk bemutatkozási lehetőséget biztosítani, elsősorban iskoláknak, iskolákban működő művészeti csoportoknak. Olyanoknak, akik egyelőre csak szeretnek rajzolni, és egy művésztanár irányításával egyre több örömöt éreznek a különböző technikák elsajátítása közben. Olyanoknak is, akik már eldöntötték, hogy ezen az úton szeretnének továbbhaladni, de még keresik magukat, nem elismert művészek, nem tartoznak semmilyen csoporthoz, nem képviselnek valamilyen irányzatot, hanem az út elején járva kísérleteznek, vállalva a zsákutcákat is. Szeretnénk olyan fiatalokat is megkeresni, akik a társadalom perifériájára szorultak. Ilyenek például a fogyatékkal élő fiatalok és a felbomlott illetve nem jól működő családok szeretethiányos gyermekei. Természetesen egy-egy alkalommal örömmel bemutatjuk tapasztalt, jó nevű kecskeméti művész alkotásait is. A soha nem látott önzések évszázadából, melynek következményei voltak a háborúk, az igazságtalan különbségek kialakulása földrészek és emberek között, a családközpontú magánélet szétesése, a kétezer éves értékek helyett egy érték-, mérce nélküli „fejlett világ” kialakítása, átléptünk - reményeink szerint – a szeretet vezérelte morál évszázadába. Gyermekorvosként, négygyermekes családapaként, egy egészségügyi intézmény felelős vezetőjeként kötelességemnek érzem, hogy mutassunk magunk is példát: ne tűnjön a fiatalság számára utópiának, hogy a szépség és a jóság hatalom! Szeretnénk olyan tevékenységeket támogatni, amelyeket nem az érdek, nem a pénz, nem a politika irányít. Örülnénk, ha a gyerekek megtapasztalhatnák, hogy az igénytelen, ránk erőltetett gagyi mellett van más is. Boldogsággal töltene el, ha csak egy kicsit is hozzájárulhatnánk egy olyan magatartásforma kialakulásához, amelyben fontos szerepük van a hagyományos értékeknek, a művészetek élvezetének és gyakorlásának. Megelégedettséggel töltene el, ha a gyerekek észrevennék, hogy van választási lehetőségük, és akik ezzel jól élnek, azok nem lesznek kiszolgáltatottak, sőt, maguk is aktív részesei lehetnek életük alakításának. Kecskemét, 2008. Pongrácz József dr. | 
