Magán beteg ellátás vagy OEP finanszírozás

15 évvel ezelőtt erre egyértelmű volt a válasz, bár hamis.
Ma is nehéz tisztességesen megválaszolni.

Mindkettőre szükség van, és ez jól is működik a világ fejlettebb államaiban. Magyarországon is szükség van mindkettőre, csak az arányokat, az egyensúlyt nehéz megtalálni. Mert nálunk már, vagy még nincsenek kialakult egészségügyi szokások. Több mint négy rosszul irányított, fondorlatosan befolyásolt évtized alatt könnyen és maradandóan sikerült rombolni tekintélyt, hagyományt, morált, most pedig igen nehéz és lassú az építkezés. Ráadásul eddig választási ciklusonként változott a koncepció a mai magyar egészségügyben. Talán ezért is ilyenek a viszonyok, a lehetőségek, mert túl sok a tisztázatlan. A tisztázatlan, magára hagyott ügyek pedig egyre nehezebben rendezhetők.

A szervezetlenségen és a morális problémákon túl az elégedetlenség egyik forrása, hogy az emberek igényei, és az állam biztosította lehetőségek messze állnak egymástól.

Az emberek egészségüggyel támasztott elvárásai folyamatosan nőnek. Az állam egyre kevesebbet vállal magára. Az egészségügyben dolgozók nagy része megélhetési gondokkal küszködik, miközben a lakosság egészségi állapota romlik.

Az egészségügyi ellátást igénybe vevő páciensek többsége igényli a világszínvonalú ellátást, a türelmes, kedves személyzetet, a tiszta, esztétikus rendelőt. Nem szeretnek várakozni, és örülnének, ha a TB járulék befizetésével minden egészségügyi finanszírozást letudnának. Mindezek mellett a mennyiségi ellátásról – minden helyzetben orvos álljon rendelkezésére, mert ez neki, mint betegnek az állam garantálta joga – sem szeretne lemondani senki.

Jogos igény, mert ehhez szoktunk hozzá! De ez a fejlettebb országokban nem így működik.

Jogos igény? Kérdezi az állam. Ugyanis hosszabb távon egyre kevesebb pénz fog jutni az egészségügyre. Az egészség érték – hangoztatják és hangsúlyozzák helyesen, tehát költsön az állampolgár inkább erre, mint cigarettára, alkoholra, de legalább annyira vegye komolyan egészségét, mint személyautóját. Tehát mindenkinek a saját döntése, felelőssége lesz, hogy mennyit költ saját és családja egészségére.

Az egészségügyben a bérek méltatlanul alacsonyak, egyes területeken megalázóak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csak annyi eredmény született, hogy erről lehet beszélni. Már mindenki tudhatja, hogy milyen alacsony az egészségügyben dolgozók jövedelme. Az önképzéshez, regenerálódáshoz szükséges idő és pénz még csak vágyálom.

A magyar nép egészségi állapota egyre romlik. Ennek ugyan elsősorban társadalmi okai vannak, de az is világos, hogy nem jól működik az egészségügy. Még káosz van, de már nagyrészt megfogalmazódtak ennek okai, csak a megvalósítás lehetőségei nem tisztázottak. Minden megoldáshoz pénz kell, sok pénz. Abból pedig az egészségügyre mostanság se jut elegendő.

Mit lehet tenni?

Hosszabb távon – 20 év – biztosan megoldódnak a finanszírozási gondok, de ez olcsó vigasz annak, aki most beteg. Ha nem is örülünk az állam egyre kisebb szerepvállalásának, el kell fogadjuk. Egyszerűen nincs más lehetőség! De most már igazán nincs sok idő. A nemzet egészségi állapota kimutathatóan és folyamatosan romlik. Ezen segíteni kell. Nincs lehetőség arra, hogy esetleg egy másik kormány egészen más elképzeléssel kísérletezzen. Tisztességesen, jól szervezett, megfelelően szabályozott, kiszámíthatóan működtetett egészségügy akkor lesz Magyarországon, ha az egymást váltó kormányok között az egészségügy irányításának folyamatossága megvalósul.

Az így működtetett egészségügyben a magánrendeléseket a betegek is szívesen és értékén veszik majd igénybe. Az orvos eldönti, hogy a becsülettel átdolgozott nap után szabadidejéből mennyit áldoz föl, és sok mindent figyelembe véve, a felemelt fő méltóságával meghatározza ennek az árát. A hozzá forduló páciens, mint vevő, jogosan elvárhatja, hogy csak vele foglalkozzon az orvos, kedvesek legyenek hozzá, jusson rá elegendő idő stb.

A MEDITRES EGÉSZSÉGHÁZ eddig is arra törekedett, hogy minél több szakellátást helyben, TB finanszírozással vehessenek igénybe pácienseink. Ez ezután is így lesz, de be kell lássuk, hogy az egészségügy szerkezetéből nem vonhatjuk ki magunkat, nem működhetünk önálló szigetként. A rendszerváltozás az egészségügyben még nem következett be Magyarországon. Erre szeretnénk a lehető legkörültekintőbben felkészülni, és pácienseinknek jó lehetőségeket biztosítani elsősorban a megelőzés, de a kivizsgálás és a gyógyítás területein is. A jövőben talán még jobban törekszünk a színvonalas munkára. Próbáljuk a bizalmukkal minket megtisztelő betegeket tudásunkhoz mérten a lehető legjobban ellátni. Őszintén reméljük, hogy igyekezetünk nem marad észrevétlen.